Lezsák
Levente kaszkadőrként számos
filmsztárral játszott együtt
Téved,
aki
szerint a filozófia és a kaszkadőrszakma
között egyetlen
kapcsolódási pont sem létezik. Sokkal
több van, mint gondolnánk.
Ám ezt csak kevesen veszik észre –
állítja Lezsák Levente
lovas, autós és gyalogos kaszkadőr.
Az ELTE
bölcsész
karán filozófiát tanult,
végül lovas
kaszkadőr lett. A világ, a történelem
és az élet nagy kérdésein
való nyugodt töprengés és a
vad vágta meglehetősen távol esik
egymástól. Mi késztette a
váltásra?
A
távolság
csak látszólagos: a
filozófiában éppen úgy
önmagát keresi az
ember, mint a kaszkadőrszakmában, ezért sohasem
éreztem, hogy
váltanom kellett volna. Ahogy egy akciót sem
mindig könnyű
megúszni ép testtel, úgy az
élet nagy kérdéseiről való
töprengést sem könnyű
átvészelni sérületlen
lélekkel. A
filozófus és a kaszkadőr egyaránt a
lélek határait tapogatja,
ezért időről időre önmagát,
önmaga létét teszi kockára.
Az
életem
egyébként sokkal színesebb
annál, hogysem leszűkülne a
kaszkadőrszakmára. Első diplomámat az ELTE-n,
filozófia szakon
szereztem, a másodikat a Testnevelési Egyetem
lovaskultúra-oktató
szakán – ma itt tanítok is, a
világ és a magyarság
lovaskultúrájának
történetét adom elő,
lovasedzéseket és
kurzusokat tartok, de tanultam kulturális
antropológiát,
forgatókönyvírást, első
regényem nemrég jelent meg. Hivatalos
vizsgám pedig kaszkadőrként három
szakterületről van: autó,
lovas és gyalogos kaszkadőr vagyok.
Eddig
száznál
több film főszereplőjét helyettesítette
dublőrként különböző
veszélyes jelenetek forgatásain.
Legutóbb például Christopher Lambert
helyett ült nyeregbe. A
sztárok népszerűségét csak
fokozzák az ilyen jellegű
produkciók, míg az ön nevét
legfeljebb szűk szakmai körökben
ismerik…
A kaszkadőr
dublőrként a szerep másik énje,
nélküle a hős nem lenne hős.
Ám a kaszkadőr akkor dolgozik jól, ha
„beleolvad” a színészbe,
és nem látszik ki mögüle. Mert
nem az a dolga, hogy látszódjon,
hanem hogy egy alkotói folyamat
részeseként egy karaktert
szolgáljon. A színész ezt a
színészi
eszköztárával teszi, a
kaszkadőr pedig a látványos és
veszélyes akciójelentek
megtervezésével és
végrehajtásával. Ezt minden
kaszkadőrnek
tudomásul kell vennie, ez a szakma egyik első
számú szabálya.
Jutalmul pedig a kollegák elismerése,
és az a tudat szolgál, hogy
egy veszélyes akcióban képes voltam
átlépni a korlátaimat,
legyőzni a félelmeimet, önmagamat.
A kaszkadőr semmit
se bízhat a
véletlenre. Ahhoz, hogy a
jelenet tökéletes legyen, a lovasnak és
lovának nemcsak
tökéletesen kell ismernie, de feltétel
nélkül meg is kell bíznia
egymásban. Ehhez nagyon sok közös
gyakorlás szükséges…
Lehet,
furcsán hangzik, de számomra a
lovaglás, és a kaszkadőrmunka is
mozgásban végzett
meditáció. A lovaglásban azt a fajta
harmóniát
keresi az ember, amelyben eggyé válik
ló és lovas, az akció
pedig csak akkor lehet sikeres, ha az ember képes
feloldódni benne.
Ez részben képesség,
részben rengeteg edzés, és szakmai
gyakorlat kérdése.
Kaszkadőrként
a lóval végzett közös munka a
specialitásom. Kantár és nyereg
nélkül lovaglom őket, számtalan
mutatványra vannak megtanítva,
buknak, átmennek a falon, és égve
vágtázok velük. Időm nagy
részét a velük való
foglalkozás, munka tölti ki. Naponta
tehát
sok-sok órát vagyunk együtt.
Ön
családos ember. Van felesége, kisfia,
önmagát adja a kérdés:
mit tud adni a kaszkadőrködés, ami miatt
megéri vállalni ezt az
óriási kockázatot?
A feleségem, aki
történelmet tanít, maga is
kiváló kaszkadőr volt éveken
át, sokat dolgoztunk együtt, így
pontosan ismeri a szakma veszélyeit, de azt is, hogy egy-egy
mutatvány mögött mennyi
előkészület és munka van. Ne felejtse,
mi veszélyipari szakmunkások vagyunk: nem az a
dolgunk, hogy
veszélybe kerüljünk, hanem hogy
megszelídítsük a veszélyt,
miközben a látványban a maximumra
törekszünk.
A
kisfiam pedig öt évesen nagyon élvezi a
kaszkadőredzéseket –
jókat ugrál a szivacsgödörbe,
sőt, már a lovasbemutatóimon is
segít. Neki ez játék, mint ahogy egy
kicsit nekem is az: s hálát
adok a Jóistennek, hogy családom
kenyerét valami olyasmivel
kereshetem meg, ami nem csupán munka, hanem
játék is, és rengeteg
örömet okoz.
Az idő a
kaszkadőröket sem
kíméli. Bizonyos kor felett
lassulnak a reflexek, merevednek a végtagok. Meddig alkalmas
az
ember az ilyen hajmeresztő mutatványokra?
Tizenhat
éve dolgozom kaszkadőrként, augusztusban
töltöm a harminchatot.
Az biztos, hogy az ízületek, a szalagok felett nem
múlt el
nyomtalanul ez a sok-sok év, a rengeteg
zúzódás, esés,
ütés.
Ám ami az egyik oldalról rongál, az a
másik oldalról épít:
kaszkadőrnek lenni olyan sportos életforma, amely nem csak a
lelket, de a testet is karbantartja. Jól érzem
magam a bőrömben,
és amíg így érzek, addig
egészen biztosan űzni fogom ezt a
szakmát. Ha pedig abbahagyom, biztosan nem lesz bennem
hiányérzet,
Vörösmartyval mondhatom majd, hogy:
„… ez jó mulatság,
férfimunka volt.”
adalék:
Lezsák
Levente 1993 óta kaszkadőr, az Európa Kaszkadőr
Liga
tagja közel száz
filmes és színházi
produkció közreműködője. A magyar
színészvilág
kiválóságai mellett olyan
sztárokkal dolgozott
együtt, mint Brad Pitt, Robin Williams, Salma Hayek, Whoopi
Goldberg, Franco Nero, John Cusack, Kate Beckinsale Adrian Paul,
Gerard Depardieau, Michael York és Johnatan Pryce;
legutóbb
Christopher Lambert, valamint a BBC legújabb
szuperprodukciójának,
a Robin Hood című filmsorozat főszereplőjének
dublőre volt.
|