|
|
Én
vagyok az út pora.
Eső
dagaszt sárrá.
Kerekek tépik, hasítják
ronggyá
testem.
Hollók
marakodnak
cafatjaimon.
A semmiből jöttem.
A semmibe
távozom.
Semmit se hoztam.
Semmit
se viszek,
Hitemet elvették.
Nem adtak másik hitet.
Vérem is elfolyt...
Nincs mivel áldoznom.
Csak
szavaim maradtak.
Kíntól sikoltó, vergődő,
rémült szavak.
Mögöttük komoran sejlik fel
az
örök kárhozat.
|
|
|