Alázatosnak kellene lennem,
mert embernek teremtettem.
S Isten, ki lelket lehelt belém,
Magából is belém gyúrt
egy adag szeretetet, s erényt.

S adott melléjük tehetséget,
képzelőerőt és eszet, hogy
hozzá  mindenben hasonló legyek.
Adományai birtokában sokáig
Istennek hittem magam.

Időbe telt, mire ráébredtem:
Tudás és tehetség, mit sem ér,
ha üresen, visszhang nélkül
szállnak tova, imától idegen
ajkaimról a míves szavak.

Hit nélkül csak senki vagyok.
Ám ha Isten szólal meg általam,
Bármily halk is legyen,
a néma is megérti szavam.
Érdem ez, vagy egyféle kegyelem?
Döntse el az Úr, mert Ő adta nekem