Bőcsi árvízkárosult gyerekek a Lakitelek Népfőiskolán

Vasárnap reggel tért vissza otthonába az a húsz általános iskolás gyerek, akik két pedagógusuk felügyelete alatt egy héten át élvezték a Lakitelek Népfőiskola vendégszeretetét.
A gyerekek Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, pontosabban: az árvízsújtotta Bőcsről érkeztek az alföldi településre. Elmondásuk szerint június első napjaiban a medréből kilépő Hernád soha nem látott méretű árvízzel zúdult a környék falvaira, városaira. A tengernyi víz a földek, utcák mellett az országutat is elöntötte, Sajólád felől teljesen elzárva községüket a külvilágtól. A lezúduló víz elsősorban a Fráter György, és a szomszédos utcák lakóépületeit veszélyeztette. A tűzoltók, polgárőrök a helybeli önkéntesekkel karöltve, éjt nappallá téve dolgoztak, hogy megfékezzék a tengerré duzzadt folyó vizét.
Mára levonult az ár, ám az összedőlt házak, tönkrement utak, hidak, az elpusztult jószágok és a kárba veszett termés okozta fájdalom, keserűség, mérhetetlen bánat feldolgozása valószínűleg hosszú évekbe telik majd.
Ennek a fájdalomnak az enyhítése, az átélt félelmek feledtetése volt a célja annak az egyhetes táborozásnak, amelyre a Lakitelek Népfőiskola hívta meg a Borsod megyei gyerekeket. Mert ugye, a nyárnak – a gyermekek számára – a szünidőről, az önfeledt pihenésről és nyaralásról kellene szólnia, ám idén sok családnak a kora nyári heves esőzések miatt kialakult árvizekkel kellett megküzdenie. Az ár okozta pusztítás minden pénzüket, felemésztette, kapóra jött a népfőiskola felajánlása.
A bőcsi gyerekeknek egyhetes lakiteleki tartózkodásuk alatt sok szép élményben volt részük. Ellátogattak Ópusztaszerre, ahol a Feszty-körkép mellett a Nemzeti Történeti Emlékpark egyéb nevezetességeit is megtekintették. Visszatérve Lakitelekre játszottak, kézműveskedtek, vagy nagyokat fürödtek a népfőiskola uszodájában. Szinte észre sem vették, elröpült az egy hét, s a gyerekek vasárnap szomorú szívvel, de élményekben gazdagon vettek búcsút vendéglátóiktól, hogy átadják helyüket a hétfőn érkezett újabb csoportnak.
Megváltozott ugyan a világ, de a bajbajutottakon még most is sokan segíteni akarnak. Ezt a szándékot kellene kiterjesztenünk az év minden napjára, hogy legyünk mindig segítésre készek embertársainkkal szemben: tiszteletben, becsületes munkában, az emberi hibákon való felülemelkedésben. S mindezt szeretetből, mert három fontos dolog van a világon: a hit, a remény és a szeretet. Ám a három közül a szeretet a legfontosabb.
Az alábbi felvételek Ópusztaszeren és a Lakitelek Népfőiskolán készültek.